A nők bonyolult lények. Ha egyetértesz velük baj,ha ellent mondasz az is baj. Baj,ha igazat adsz és baj ha eltér a véleményed. Nehéz megtalálni az éppen szükséges hangnemet. Van,mikor mi magunk sem tudjuk,hogy mire van szükségünk.
Ülök és bámulom a tükörképem. Gondolkozom...talán. Magam sem tudom,mi jár a fejemben. Jól esik a magány. Ürességet érzek,vagyis inkább valami hiányát.
Megértés kértem, segítséget. Egy napsugarat mikor beborult eget látok magam fölött. De egyszer csak zuhogni kezdett az eső.Dörgött villámlott az ég és még sötétebb lett. Ezt érzem most,sötétséget...
Van mikor baj az őszinteség?! De miért? Hiszen agyon használt közhely,hogy egy kapcsolat alapja az őszinteség. Van ennek határa? Vannak dolgok amiket nem kell elmondani? És ha igen,mik azok...
Néha vannak dolgok amiket csak azért mondok ki,vagy árulok el-annak ellenére,hogy tudom,nem kéne- mert érezni akarom a törődést,érezni akarom,hogy dühöt vált ki vagy félelmet,örömöt,bármit. Érezni akarom,hogy még mindig ugyanolyan tűz tombol Értem. A legrosszabb érzés ezután jön. Ha erre nem azt a reakciót kapod amit várnál. Pedig pont arra van szükséged. Nem másra.
Szeretek neked támaszt nyújtani,szeretem hallgatni ahogy mesélsz,szeretem nézni ahogy alszol,szeretem nézni mikor morcosan ébredsz és még félálomba hozzám bújsz.Szeretek segíteni és nem megsértődni mikor éppen rossz kedved van és rajtam csattan. Mindent szeretek benned és mindent elviselek....de!
Szükségem is van ezekre. Szükségem van rád mikor nekem van rossz kedvem,mikor semmi sem szép és napos. Észre kell venned.Látnod kell,ha csak a szíveddel is,de látnod kell. " ha 4000x mondod el,lehet szükségem van rá 4001-re is".
Az első ember életemben akiben feltététel nélkül megbízom és aki bármikor összetörhet.