Szerelmi vallomásnak nem mondanám.Igazából ígéretnek sem.Ehhez túl rögtönzött és megfontolatlan gondolatok kerülnek most ide.Egyszerűen csak "biztosítékot" adok ...
Nem hittem volna,hogy szabadulhatok egyhamar a múltamtól. Igazából nem is akartam,hisz kezdtem olyan életet élni,amit mindig is akartam. (vagyis azt hittem,hogy ezt akarom) Aztán jöttél Te...
Nem voltál szimpatikus,vagyis igen,mivel mindig azok vonzottak igazán,akiknek nem kellett volna.Hiszen miért lenne a túlzott egoizmus, feltűnési kényszer,harsányság vonzó. De mindig ilyen különleges ízlésem volt,miért lett volna ez veled máshogy. Szépen lassan férkőztél a gondolataimba,először csak mint idegesítő kisgyerek,majd mint beszélgető partner végül pedig egy hiányzó darabom lettél. Mikor először találkoztunk már kötődtem hozzád.Úgy éreztem,soha nem akarlak elengedni többé.Pedig alig ismertelek,egyszerűen csak éreztem,hogy melletted jó. Mikor megcsókoltál haragudtam rád,mégis mosolyogva mentem az utcán,mert olyan melegséget adtál,mint soha még.Az pedig,hogy melletted felszabadult vagyok és bármit képes vagyok megtenni,ami eszembe jut...egyszerűen hihetetlen.Táncolni az esőben hajnal 3kor,ugrálni a pocsolyákba és haza sétálni egy záporban.Megváltoztattad az életem,felforgattad az elveimet,kihúztál a magamnak ásott gödörből.Megmentettél,amit soha nem fogok tudni megköszönni és viszonozni neked.
Azt hittem,tudom mit jelent szerelmesnek lenni.De még csak nem is hasonlítható ahhoz,amit irántad érzek.A tiszta vágy,aggódás,szeretet,törődés harmonikus egyvelege ez. Olyan érzés,amit szavak nem jellemeznek.Nem vágyom már rajtad kívül más érintésére,Te vagy aki fel tud vidítani ha szomorú vagyok,aki észhez térít,ha éppen arra van szükségem,és tudja,hogy van,csak a közelségére vágyom,szavak nélkül.
Nem tudom elképzelni nélküled az életem.Ha a jövőmre gondolok téged is ott látlak magam mellett életem végéig. Látom ahogy együtt éljük meg a sikereket,együtt neveljük fel a gyerekeinket,elkényeztetjük az unokáinkat.
Akkor is ezt látnám ha a távolság közénk állna,mert tudom már,hogy kihez tartozom és hol van az otthonom.Ha kell várok rád,mert senki nem tenne annyira boldoggá,mint Te. Az egyetlen ember,aki mellett merek teljes valómban önmagam lenni falak nélkül,az Te vagy.Ha kell kivárom ezt az évet,ha kell többet.Eleget láttam és tapasztaltam az életben ahhoz,hogy tudjam nekem rajtad kívül nem kell többet más.
Talán mégis vallomás,talán ígéret..egy biztos: a szívembe zártalak,te pedig kiűztél onnan minden rosszat és vigyázol rá azóta is.
