Félni,hogy elveszítesz valamit,a legrosszabb érzés a világon.Főleg,ha az a valami nagyon fontos neked.Esetemben Valaki.Senki nem keltett bennem olyan kettős érzéseket egyszerre,mint Ő.
Szinte már csodálom a szókimondóságát. Mikor hiába bánt a szavaival és ordítani tudnék idegességben,csak némán hallgatom és könnyekkel küszködve belátom,hogy igaza van. Soha senkinek nem adtam igazat. Kemény dolog valakinek igazat adni,hiszen akkor beismered emberi lényed esendőségét. Beismered,hogy hiába mutatod magad tökéletes,magabiztos személynek,belül bizonytalanabb vagy bárkinél. A vicces az,ha ezt szavak nélkül teszed. Mikor a hallgatásod életed monológja.
Nagyon félek. Félek,hogy nem lesz mindig mellettem. Önzőnek érzem magam emiatt,mert tudom,hogy nélküle "elvesznék". Úgy kibírni a mindennapjaimat,hogy nincs akink a hívását várjam esténként...nem tudom,elképzelhetetlen.
Ugyanakkor pont ez az önzőség gondolata juttatja eszembe,hogy vele jót tesz-e ez a kapcsolat. Vajon nem egy szabadságától megfosztott madár Ő? Kérdések sorozata fut át az agyamon újra és újra,minden egyes nap. nekem Ő egy megmentő angyal,aki a pokol tornácáról rántott vissza egy szempillantás alatt. De vajon én neki mi vagyok? Nem akarom,hogy egyszer sok legyen belőlem,a hisztiből,sírásból,hirtelen felcsattanásokból. Még ha tudom,hogy igazam is van,bűntudatom lesz,hogy bántom. Felemészt a tudat,hogy esetleg rosszul érzi magát miattam. Félek,hogy megfosztom az életének egy olyan szakaszától ezzel,amit később hiányolni fog. Hmm...később...ez is egy érdekes kifejezés. Mikor lesz az?Meddig tart a most? Az biztos,hogy örökké szeretni fogom,hisz nem tudnám nem szeretni,bármit tesz vagy teszek. De félek,hogy a később változást jelent. Mondjuk tény,a változás elkerülhetetlen. De nem akarom,hogy ez a változás elválást jelentsen. Hiányozna az idegeskedés amikor nem hív,az ölelés amikor hosszú idő után újra találkozunk,a csillogó tekintete,mikor a szemembe néz...
Félek az elválástól,félek minden egyes találkozástól,félek a hiányától,félek a nélküle eltöltött éjszakáktól,félek mindentől ami nem Ő,félek magamtól,félek azoktól akik közénk állhatnak. Félek,hogy csalódást okozok neki.Ez a legnagyobb félelmem,elveszítem,mert csalódást okozok és nem lesz ugyanaz az ember utána.
